Elképzelhetetlen humorú, nagybetűs emberek, akik nem szoborként gondoltak magukra – mondja az ismert zenész a Debrecenben is látható koncertszínház főszereplőiről. Interjú.

 A közelgő Debrecen város napján, április 11-én Barátomhoz címmel Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, valamint a Tükrös Zenekar közös produkciójaként láthat izgalmas koncertszínházi előadást a közönség. Ferenczi Györgyöt az Arany János és Petőfi Sándor levelezéséről készült zenés irodalmi est kapcsán kérdeztük.

Nemrég egy fesztiválon azt mondtad, “szabad zenét” játszol. Hogyan lehet elérni a szabadságot úgy, hogy az alkotót ne ejtse rabul a próbaterem, sőt, az egész életpályát közönségsiker kísérje végig?

A szabadságom ára a sok munka: a napi rendszerességű gyakorlás és heti 4-5 próba. Nem vagyok sztahanovista, csak nagy mázlim van azzal, hogy a gyakorlás nekem nem munka, például ma is egész nap hegedültem. A szabadság egyébként is tudatos döntés: van, amit kézhez kapunk születéskor, de felnőttfejjel már mi magunk döntünk. A szórakoztatóipar – nem kritizálva a szereplőit – nem nekem való. Nem függünk sem a szerkesztőktől, sem a rádióktól, és ez a szabadság olyan régen működik, hogy ma már el sem tudnék képzelni hasonló kompromisszumokat. Rendszeren kívüliek vagyunk, de szerencsére az emberek szeretik ezt a muzsikát. Olyan nagy a világ, hogy elfér benne ez a zene is.

A Barátomhoz című koncertszínházi előadás egyik kritikájában megfogalmazódott, hogy az est a “Petőfi-szobor és a Talpra magyar” mögé tekint. Mit tudhat meg a közönség Arany és Petőfi levelein keresztül?

Azt, hogy nagybetűs emberek voltak, és nem gondolták magukat szobornak. Két hihetetlen humorú, komoly művészről van, szó, és ez a humor olyannyira eleven ma is, hogy végignevettük a próbákat, én pedig a forgatókönyv rám eső részét. Arany és Petőfi levelezését mindenkinek el kell olvasnia- Petőfi utolsó mondata például ez: „Add el a lovamat, és hozd fel az árát Pestre. Két nagyon nagy rock ’n’ roll arc – ezt is megtudhatja a közönség.

 A költők egymáshoz írt verseire Te írtál zenét, míg a népdalokban fellelhető Petőfi-versek a Tükrös Zenekar muzsikájára szólalnak meg. Milyen sajátosságai voltak a közös munkának?

Mivel az egész produkció akusztikus, arra törekedtünk, hogy egyszerű, de erőközpontú zene szólaljon meg, egyszerű, de sodró legyen, ami a dramaturgiához igazodóan inkább aláfestő zeneként legyen jelen a színpadon. Az előadást Liber Endre koncepciója alapján Hégli Dusan koreográfus, rendező és Enyedi Éva színésznő, dramaturg vitte színpadra. Két nagyon tehetséges végzős színészhallgató, Krasznai Vilmos és Liber Ágoston játssza a költőket. Ahogy öregszünk, jól átlátható, egyenes dolgokat akarunk csinálni, és ezt a Tükrössel meg is valósítottuk. Annyira szeretjük az egészet, ami a színpadon történik, hogy már most biztos vagyok benne: ez egy tízéves sorozat lesz.

Kiket vártok az ünnepi előadásra? Milyen koncertközönség a debreceni?

Nagyon szeretem Debrecent, 1986-ban koncerteztem itt először, azóta minden évben zenélünk a debreceni közönségnek. A debreceni közönség tapsáért keményen meg kell dolgozni,de ha megteszed, akkor szenzációs a fogadtatás. Ez a produkció vélhetően az unatkozó kamaszoktól az irodalomtanár nagyszülőkig mindenkinek tetszeni fog, mivel nagyon szórakoztató. Biztosak vagyunk abban is, hogy a színpadon is végig érezhető lesz, mennyi szeretettel jött létre az előadás.