A Győri Filharmonikus Zenekar koncertje

Műsor: Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43. / R. Strauss: Halál és megdicsőülés Op.24, TrV 158

Közreműködik: Győri Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Rajna Martin

A professzionalizmus, az innovatív megoldások és a nemzetközi színvonal jellemzi a Győri Filharmonikus Zenekar munkáját, amely világszínvonalú szakmai kvalitást nyújt partnereinek, közönségének, a vele dolgozó szólistáknak és vendég karmestereknek. Európa szinte valamennyi országában hangos sikerek jellemezték a zenekar fellépéseit, de Ázsia legfontosabb zenei színpadjain, Kínában, Dél-Koreában, Tajvanon is sikerült kivívnia mind a szakma, mind a közönség elismerését. A zenekar 2009 tavaszán a legendás olasz filmzeneszerző-karmesterrel, az Oscar-díjas Ennio Morricone-val nagysikerű távol-keleti és európai turnén vett részt. A Győri Filharmonikus Zenekar gazdag repertoárja nemcsak a klasszikus-tradicionális művekre terjed ki, de a könnyedebb műfajt is megfelelő módon tudja ötvözni szakmai képességeivel. Egyszerre tölti be a hagyományos nagyzenekar, a crossover filmzenekar, szabadtéri- vagy gálazenekar, a kisebb vagy nagyobb kamarazenekar és esetleg a koncert-fúvószenekar szerepét is.

Jean Sibelius finn zeneszerző életművének középpontjában a finn nemzeti zenekari muzsika megteremtése állt. Ismerte kora európai folklorista mozgalmait, ám ő a finn nemzeti irodalom, népköltészet zenei feldolgozását tekintette elsődlegesnek. A 20. század egyik legtermékenyebb szerzője volt, több mint 100 opusz sorakozik műveinek listáján. A II. (D-dúr) szimfónia 1901-1902-ig írt négytételes zenekari műve. Saját jellemzése szerint: “A második szimfóniám a lélek megvallása.” Míg a kritikusok véleménye megoszlott a mű kapcsán, a közönség elragadtatással fogadta azt. Egyenesen a finn „Függetlenség szimfóniájának” nevezték azt – a finn nyelv és kultúra orosz szankcióinak idején. Ez a zeneszerző leghosszabb, kb. 45 perces szimfóniája. A mű szinte szervesen nő ki a nyitányban hallható, három hangból álló induló motívumból, majd csak az első tétel csúcspontján hallható ki a teljes téma.

Strauss a Halál és megdicsőülés c. alkotásában az Ember örök szenvedését ábrázolja, amely saját démonai és az ellene irányuló rosszindulat elleni küzdelméből ered. Saját megfogalmazása szerint: „… szimfonikus költeményben ábrázolom egy személy halálát, aki a legmagasabb eszményeket tűzte ki céljául, következésképpen valószínűleg művész volt. … szörnyű fájdalmak gyötrik; tagjai lázban reszketnek – ahogy a roham végéhez közeledik és visszatér a fájdalom, megjelenik előtte élete útjának gyümölcse, az eszme, az Eszmény, amelyet megvalósítani igyekezett, hogy művészetét kifejezze, amelyet azonban nem volt képes tökéletesíteni, mert emberi lény nem tökéletesíthette. Közeledik halálának órája, a lélek elhagyja a testet, hogy az örök mindenségben a legdicsőbb alakban találjon tökéletességre, amelyet itt a földön nem érhetett el” Szimbolikusan ábrázolja tehát azt  a folyamatot, amelyben az emberi szenvedés értelmet nyer az ideális, „szent” művészet által; amelyben a lélek tulajdonképpen megváltásra talál.